Janna & Jaden - Ismerkedjünk!

Jaden

Korán keltem, azt hiszem érthető tehát, ha elég fáradtnak néz ki az ábrázatom, pedig még csak dél múlt nem sokkal. Nem régen vettem magamhoz egy szendvicset a büfében, aztán a jól ismert tükör segítéségével indultam el Nellondba. Egyszerűen arra gondoltam, hogy távol az iskolától szépen leülök a parkban és kicsit pihenek, eszegetek, aztán majd folytatom tovább, amit elkezdtem. Hamar el is érek a kitűzött célig, ami természetesen a park egy eldugottabb padja. Nem szeretek annyira tömegben lenni, vagyok eleget emberek között, hogy amikor kikapcsolódom inkább a saját gondolataimra szánjak időt. A szárnyam természetesen mint általában, most sem látszik. Kénytelen voltam kitalálni valamilyen megoldást azon okból kifolyólag, hogy az eddigi kabát és szárnylekötés nem működik már. Egy póló alatt igen nehéz eltüntetni ekkora repülésre használt alkalmatosságokat ugye. Egyébként egy szimpla térdig érő farmer van rajtam, nyitott szandi, felül pedig egyszerű világos, hosszanti sötétkék csíkos ing. Nem vagyok kifejezetten az a típus, aki jellemzően felnőttesen öltözködik, egyébként is maximum ha harmincnak kinézek, annak ellenére persze, ami a valódi korom. És tehát hogy mi van a szárnyaimmal? Arra az elhatározásra jutottam, amit bár sokáig elvetettem, mert nagyon nem volt szimpatikus, hogy megidézhetővé teszem. A hátamon szépen megmunkált tetoválás díszeleg az ing alatt, így bármikor előhívhatom őket, és mondjuk az öltözködésnél sem zavar. Persze az is benne van a pakliban, hogy így nagyon szokatlan a dolog, lévén eddig mindig ott voltak a hátamon, úgyhogy ez a helyzet, most viszonylag új. Mindenesetre leülök szépen a padra, kényelmesen hátradőlök és a madarak csivitelését hallgatom az árnyékban élvezve a közeledő nyár melegét. A szendvics is előkerül az oldaltáskámból, amit magam mellé pakoltam le.

Janna

Cipőm hangos koppanással érkezik a kopott macskakövekre. Csípőm lágyan ring, hosszú lábaim pedig már kellően napbarnítottak. Hála az égnek én az a típus vagyok, akit ha már egy csepp napfény is ér, akkor azonnal lebarnul. Farmer miniszoknyám kissé apró, és fehér spagetti pántos felsőm sem épp az a kategória ami túl nagy lenne. Vállamon óriási táska ringatózik, arcomat pedig óriási napszemüveg takarja, ami miatt elsőre talán nem látszik, hogy mennyire dühös is vagyok. Most valahogy nem foglalkozom a külvilággal. Csattogok, villámlok, és átvágok a parkon. Kell valami, hogy lenyugodjak, hiszen a vérnyomásom, hála a főnöknek, épp az egekben van. Nem hiszem el, hogy Kyle csak úgy fogta magát és lelépett, engem pedig itt hagyott azzal a szadistával, aki természetesen engem baszogat. Gyűlölöm, mikor mindig belém kötnek, még akkor se maceráljon, ha igaza van. Jó, lehet kicsit több szünetet tartottam mint kellett volna, de a múltkori buli miatt muszáj volt friss levegőt, na meg pár nikotinszálat elszívnom.
Már messziről kiszúrom. Arcom egyből felderül a fiú láttán. Egészen csinoska, pont az esetem. Na jó, nem olyan nagyon, mint Kyle de hát amíg ő nem lehet az enyém, örömmel vigasztalom magam másokkal. Óriási mosolyt villantok, majd egyszerűen csak mellé sétálok, és ledobom magam ugyanarra a padra. Lábamat összekulcsolom magam előtt, kezemet pedig a pad támlájára nyújtom ki.
- Iszonyatosan meleg van! Sütit? - kérdezem, a fiútól, majd tolom elé a apró műanyag dobozkát amiben az elcsórt sütiket tárolom. Még jó, hogy egy cukrászdában dolgozom. Máshogy hogyan is ismerkedhetnék… 


Jaden

Hát az is régen volt, amikor valaki fiúként gondolt rám. Persze, nem nézek ki túl idősnek, annyinak biztosan nem, mint ami a korom, de hogy valaki fiú kategóriába soroljon... ha tudnám, biztosan jót mosolyognék rajta. Felpillantok, amikor meglátom a közeledő lányt, főleg hogy elég nagy hévvel jön, konkrétan csattog a papucsa a kövön. Valami eléggé kiboríthatta, ha ilyen szinten felhúzta magát. Lehet, hogy jót tesz neki egy beszélgetés... csak nem most lenne itt az ideje, amikor kikapcsolódni jöttem. Egy magamfajta pszichológusnak is szüksége van rá, hogy időnként ne beszélgessen arról, kinek mi a baja, hanem egyszerűen csak kikapcsolja az agyát. Akaratlanul is megakad a szemem felettébb hiányos öltözetén. A szoknya alig takar valamit, rendkívül rövid, a felsője pedig... megköszörülöm a torkom. Manapság akárhogy is nézzük, de iszonyatosan kihívóan öltözködnek a lányok, pedig ez mégis csak egy iskola, és a kora alapján ő is egy diák lehet. Bár persze ez nem teljesen biztos, nincs most rajta kitűző. Lehuppan mellém, még csak nem is köszön, akaratlanul is először végigsiklik a tekintetem a hosszú, formás lábain, de aztán elszakítom magam és a dobozra pillantok. - Igen, tényleg elég meleg van, pedig ez még csak a nyár eleje. Mit fogsz felvenni, ha már tényleg meleg lesz? - Célzok határozottan a hiányos öltözetre. Negyven fokban majd bikiniben rohangál az utcán, vagy... még tovább menne? Azért az már tényleg túlzás nem? A kérdésére megrázom a fejem, a kezemben ott a szendvics, abba harapok egy újabbat, és a falat eltüntetése után szólalok csak meg.
- Előbb ezt, esetleg utána, köszönöm. Mi van benne? - Fél-angyal vagyok, de ettől függetlenül mogyoróallergiám van. Még az én fajtámnál is előfordul az ilyesmi, úgyhogy jobb, ha tudom, az ételek pontosan mit is tartalmaznak. Nem tudom, hogy vajon hallott-e már rólam, de nem ismerhet mindenki az iskolában, így felé nyújtom a kezem, amelyik tiszta persze. 
- Jaden Parker, iskolai diák vagy? - Próbálok ezzel arra célozni, hogy én pedig ott dolgozom.*


Janna

Lábamat jólesően nyújtom ki, és átadom magam a napnak. Még jó, hogy a fejem árnyékban van, így csak a lábam fog napszúrást kapni. A fiú mustráló pillantására csak mosolyogni kezdek, és én is megfigyelem immár kicsit tüzetesebben. Barna haja, csillogó lélektükre igazán figyelemre méltó, ahogyan a lágyan pulzáló ér is a nyakán. Már ittam, úgyhogy most egyáltalán nem érzem magam vérszomjasnak, de attól még nem tudok úgy tenni, mintha nem találnám mérhetetlenül vonzónak mindenféle értelemben. Kissé elmosolyodom, majd ahogy végigmér abszolút elégedetté válok. *
- Lehet hogy nudizni fogok .. - hajolok közelebb a fiúhoz, majd suttogom a választ a fülébe, majd utána jólesően felkacagom . Szívesen mondanám neki, hogy nyugodtan megteheti ugyanazt… akár velem együtt is. Kifeküdnénk egy tetőre, ahol lágyan lengedez a szél, és ahol nincs más rajtunk kívül… 
Fantáziám kissé meglódul, majd ahogy a srác eltünteti a szendvicsét én töretlenül tolom elé a sütis dobozt. 
- Csoki krém van benne, a másik pedig jeruzsálemi túrótorta. Az nem túl édes… de nagyon nagyon finom… - búgom, majd mosolyodom el. Ez csak még szélesebbé válik, mikor be is mutatkozik. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó úton haladok, mindenesetre neve hallatán kissé ledermedek. Hallottam már valahol, csak nem tudom hol. Lázasan kutatok az emlékeimben, de valahogy semmi nem ugrik be. Egyszerűen nem tudom benne elhelyezni..
- Janna vagyok, Lemansky.. - nyújtom a kezem felé és csak reménykedem abban, hogy hozzá érhetek. Bírom az érintéseket, és ha egy helyes pasival kapcsolatos az… hát az már igazán csúcs! 
- Igen… ezek szerint Te már nem vagy… ó! Most jut eszembe, már láttam a nevedet kiírva az egyik terem mellé. De nem rémlik, hogy miért is, bocsi! - pislogok zavartan. Kissé lehet túl őszinte voltam, és lehet ciki, hogy fogalmam sincs milyen posztban dolgozik, de hát soha nem kellett még pszichológushoz mennem, és remélem ez nem is változik. Vagy ha igen, akkor bírnám, ha az néhány pászoróra lenne és nem kezelés… 
- Szóval mi is vagy a suliban? 


Jaden


Ha tudnám min jár az esze, azt hiszem, hogy inkább nem is tudom, megpróbálnám visszarántani a jelenbe. Mégis csak egy diákról van szó. Viszont a szavai hallatán nem tudok mit kezdeni ezzel, egyszerűen zavarba jövök. Az egy dolog, hogy a ruházata ennyire hiányos, de ez a túláradó nyíltság és mintha egyszerűen csak sütne belőle valami kirobbanni akaró szexualitás. De hát hozzám képest egy kislány! Akkor is, ha már a kora alapján érett nőnek látszik. Megköszörülöm a torkom, végül csak megszólalok.
- Arra nincs valamiféle kijelölt hely? Lehetséges, hogy akadna, aki zavarba jönne a látványtól... - Kissé reszelősre vált a hangom, a táskámért nyúlok és alig látványos csak, hogy hirtelen hajtom fel az üveg víz felét. Naná, hogy én jönnék zavarba, már kicsit az is sok, amit mondd és ahogy mondja, és hogy ennyire erőteljes a ruházata is. Igyekszem inkább a süteményre koncentrálni, miután betömöm az utolsó falat szendvicset is az arcomba. 
-Akkor a túrósat kipróbálom, köszönöm. - Nyúlok a dobozba és veszek ki magamnak szépen egy szeletet. Igazán finom, tényleg nem túl édes. Akaratlanul is hümmögök kicsit, hiszen rendkívül krémes, olyan igazi mestermunka!
 -Nagyon... finom! - Bököm ki. Úgy fest, hogy elsőre nem tudja hová tenni a nevem, pedig mintha gondolkodna rajta erősen, hogy ki is lehetek. Aztán végül be is vallja, hogy nem tudja, hogy ki vagyok. Elmosolyodom kicsit, nem kárhoztatom érte, nem olyan közismert a pozícióm, mint mondjuk a vadőré. 
- Iskolapszichológus, az vagyok. Nem tudom, hogy hallottál-e már így is rólam, bár olyan sokan nem járnak hozzám. És neked honnan a sütemény? Talán a városban dolgozol? - Általában elég jól tippelek, úgyhogy szerintem most is van rá esély, hogy a közepébe találok a dolognak. Persze az is előfordulhat, hogy esetleg tévedek. A tekintetem akaratlanul is a dekoltázsára téved, el is kapom, és inkább veszek még egy szelet tortát, hogy elvonjam a figyelmem. Jézusom, brutálisan kihívó a viselkedése!


Janna

– Hát nem tudom, hogy van a környéken kijelölt hely, én azonban bírom az izgalmakat.. - búgom, és kissé közelebb tornászom magam a férfihoz, egyáltalán nem feltűnően. Ha esetleg rájönne, hogy itt valami turpisság van, simán ráfoghatom a süteményes dologra, hogy csak a kínálás miatt próbálkozom ennyire . Bár tudom, ez egy eléggé átlátszó álca, hátha mégsem tűnne fel neki. 
- Ahh a dilidoki! És bocsi a megnevezésért! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jó pasi lehet iskolapszichológus! Nem is értem, hogy nem vagy tele a folyosó végéig sorakozó lányokkal.. - vigyorgom, majd nézek rajta végig, és tekintetem elkalandozik a széles vállakon, az enyhén szőrös lábon, izmos vádlin, és hosszú finom ujjakon. Önkéntelenül is felrémlik bennem, hogy vajon azokkal a hosszú ujjakkal mire is képes, és már-már fel is nyögök. Apró pillangók kezdenek cikázni a gyomrom tájékán, majd mikor megdicséri a sütimet kellemesen elmosolyodom, ezzel is leplezve az iménti eléggé pajzán gondolataimat. Ajkamat kissé megnyalom, hiszen ebben a melegben kiszáradt, majd a kérdésére is választ adok. 
- Igen, a Jeniliában dolgozok, és ha minden jól megy cukrász lesz belőlem. Bár ma a főnök sok minden jóval nem biztatott  Elég szar napom volt… talán kicsit több szünetet is tartottam, mint kellett volna… - sóhajtok fel, majd megvonom a vállam. 
- Utálom mikor a főnök hisztis kedvében van, olyankor bunkó. Mondjuk egyébként is, csak ilyenkor még üvöltözik is… Na de ne is beszéljünk erről, nem akarlak terhelni.. meg inkább elmesélem ezt egy külön órán az irodádban, mint a szabadnapodon. Ez pihenésre való! - mosolyodom el, majd a fiúra nézek, egy pillanatig fogva tartom lélektükrét, és óriási sebességgel teszem el a sütis dobozt. 
- Na jó, mondd el, mikor csináltál utoljára valami spontán dolgot! Mit szólnál, ha a mai napot kineveznénk mondjuk…. „Spontán napnak” ? Van kedved velem tölteni?


Jaden

Egy kicsit felszökik a szemöldököm a szavai hallatán. Akárhogy is nézem, erősen olyan érzésem van, hogy jelenleg épp kikezd velem, vagy egyszerűen csak ennyire nyitott és nagyszájú teremtés lenne? De hát csak tudja, hogy jóval idősebb vagyok nála, és én az iskolában dolgozom, nem feltétlenül nézik ezt jó szemmel. Aztán közelebb is ül hozzám, amit azért kiszúrok, nem vagyok vak, főleg ezek után. Kicsit megköszörülöm megint a torkom, pedig most ittam. 
- Értem... - Ennyit tudok kibökni, ezt is rendkívül nehezen. Aztán tudatosul benne, hogy ki is vagyok és ezek után sem változik semmit a hozzáállása a dologhoz, sőt! 
- Minden bizonnyal egyszerű oka lehet, mégpedig, hogy az iskola dolgozói nem nőként tekintenek a diákokra, hanem diákként. - Próbálom megértetni vele, hogy ez a brutálisan erős nyomulás túlzó szerintem. Értem én, hogy... mármint igazából egyáltalán nem értem. Aztán még végig is mér úgy igazán rendesen, amitől megint kicsit zavarba jövök. Hirtelen megfordul a fejemben, hogy talán jobb lett volna, ha a felső gombokból nem hagyok ennyit nyitva, de sziesztázni akartam, meg sem fordult a fejemben, hogy probléma lehet, ha kicsit kilátszik a szőr a mellkasomon. Megpróbálok a témába kapaszkodni, amit felvet, de aztán ő maga veti el hirtelen. Azért mégis csak próbálok reagálni rá, ez legalább olyasmi, ami elvonja kicsit a figyelmem egyébként is iszonyatosan hívogató külsejéről és tetteiről. 
- A főnökök soha sem túl kellemes esetek, de azért csak túl lehet élni őket, lehetséges, hogy azért ilyen, hogy ezzel is fejlesszen téged, vagy titeket. - Amikor aztán elveti a témát és az irodámra céloz... jesszus, fogalmam sincs, hogy akarok-e vele az irodámban kettesben lenni. A külseje és az irodám... gyorsan veszek egy mély levegőt, hogy elhessegessem a gondolatokat. Nem vagyok én ilyen, mégis egy diákról van szó, akkor is, ha már lényegében felnőtt nő. A felvetésére az épp kezemben lévő torta utolsó darabját is benyomom a számba, gyorsan lenyalom az ujjam, még véletlenül sem úgy, hogy az bármit is jelenthessen számára. 
- Hát én... tudod van elég dolgom. Régen csináltam spontán persze, hiszen elég sokat dolgozom és nem érek rá annyit, most is csak egy kis pihenőre jöttem ki a parkba, aztán mennem kellene vissza folytatni, amit elkezdtem. - Legbelül felmerül bennem, hogy igent mondjak, de igyekszem legyűrni a késztetést, nagyon nem lenne helyénvaló.


Janna

- Persze, gondolom ez természetes. Bár a balga női lelket ez pont nem hatja meg… pláne a fiatalabb lánykákat, akik plátói szerelmet táplálnak egyesek iránt, és a füzetükbe, szívbe írják a kiszemelt nevét.. - mondom, és nézek rá komolyan. Nem hiszem el, hogy még soha senki nem volt irányába gyengéd érzelme. Mintha nem tudná, hogy a tinik milyen nagyon szerelmesek tudnak lenni, és hogy mennyire sűrűn épp egy idősebb férfiba, aki jóképű és tapasztalt is. Azt nem tudom, ő mennyire tapasztalt, azonban az biztos, hogy nagyon is jóképű és pont az a férfi, aki az álmok és vágyak tárgya lehet. Lábamat átkulcsolom, majd kezemmel kicsit lentebb húzom a szoknyámat is, csak hogy kezdje azt érezni, hogy zavarba jöttem… ami egyáltalán nem igaz. Inkább csak az a lényeg, hogy lássa, ahogy kezem finoman végigsimít a lábamon egy másodpercre, és beindítsam a fantáziáját. Ez a férfi igazán szép, és nekem jelen pillanatban senki sincs az életemben. Miért ne lehetne egy kellemes kapcsolatom, pár forró órával? Talán kicsit lazíthatnék rajta, hogy ne legyen ilyen feszült..  
- Ahh, őt csak az élteti, ha mást szenvedni lát.. - legyintek egyet, majd szám vigyorra húzódik. 
- Szerintem több nő kellene neki, és nem lenne ilyen feszült… - mondom a srácnak a hangomban egy enyhe célzással. Hiszem, hogy ő is azért ilyen feszült és zavart, mert nem nagyon dongják körül nők. A kellemes és jó, valamint kiegyensúlyozott szexuális élet szükséges ahhoz, hogy a kedvünk is jó legyen. Ha pedig az jó, akkor onnantól kezdve jobban dolgozunk és a problémákat is jobban kezeljük. 
- Ó igen? És mit csinálsz? Hiszen hétvége van! Csak van egy szabadnapod? Különben is… mikor volt utoljára szabad napod? - szegezem neki a kérdést és fonom össze a kezemet a mellkasomon. Szigorúan nézek rá, mint egy tanárnő… nem bírom ha valaki túlságosan zombivá válik, ő pedig épp efelé halad… 


Jaden

Persze, igazat kell adnom neki, olvastam már az üzenőfalon egy s mást, de ezeket próbáltam figyelmen kívül hagyni. 
- És egy illedelmes férfi ezeket figyelmen kívül hagyja és lehetőség szerint nem reagálja le őket. - Bólintok, ezzel próbálva magamat is meggyőzni, hogy egy ilyen veszélyesen csábító lányt... nőt sem szabad kihasználni. Átvillan a fejemen, hogy szeretném, de próbálom erősen elnyomni magamban. Megakad a szemem csábítóan komolyan feszülő ajkain, újra elkapom a tekintetem, de nem sokat ér, mert épp a szoknyáját kezdi el lefelé húzkodni, ami csak arra jó, hogy a tekintetemet megint a lábaira vonzza. Jó ég! A szívem egy magasabb fokozatra kapcsol, ahogy a keze végigsimít a saját combján, próbálok mélyeket és lassan lélegezni, hogy enyhítsem ezt. Mégis csak egy diákról van szó, aki sokkal fiatalabb, mint én. Én, aki mindig is ragaszkodtam a szabályokhoz, amennyire tudtam. Újabb apró célzást eszközöl, egyszerűen biztos vagyok benne, hogy ki akar kezdeni velem. Mit akar? Már kikezdett. A szavaival, a gesztusaival, egyszerűen csak a létezésével. 
- Lehetséges, hogy egyszerűen csak nőre van szüksége... - Válaszolok rekedten, aztán nekem szegezi a kérdéseit. Egy pillanatra elgondolkodom azon, amit mondd. Igaza van tudom, tényleg jó ideje nem volt rendes szabadnapom. Nem is tudtam volna mivel tölteni, valahogy lefoglal a munka, és másnak már nem jut hely az életemben. Pedig én is voltam fiatal, én is tomboltam, de az már nagyon régen volt. Egy ideje eléggé befásultam, és persze iszonyatosan régen nem voltam nővel, ami egy férfinek... de nekem nagy az akaraterőm, sosem panaszkodtam e miatt. 
- Csak a munkám, összesítések és jegyzetek... - Lehelem, hiába tudom, hogy igaza van. 
- De talán... egy szabadnap beleférhet. És mit csinálnál? Régen kerítettem rá sort, hogy szórakozzam, csak úgy kötetlenül, vagy ahogy te mondtad spontán. E téren nem is nagyon ismerem a várost. - Hajlok rá, hogy vele tartsak. Csak nem annyira letámadó, hogy felcsábít valami üres hotelszobába... Csak elmegyünk enni valamit, vagy nem is tudom.


Janna

- Hát persze, hogy nő kell, nincs abban semmi rossz! - mosolyodom el, és remélem kissé talán megnyugtatom ezzel a kijelentésemmel. Soha nem gondoltam hogy aki szabadjára engedi a vágyait az rossz ember lenne. Magamat is ezért nem tartom ribancnak, mert nem vagyok az. Szabad vagyok, független nő, akinek egészséges a szexuális étvágya, és ezt nem fél kimutatni. Mindig vigyázok, használok óvszert, ki is vizsgáltatom magam, viszont nem vagyok hajlandó magam rosszul érezni azért, mert vannak igényeim. És ahogy a fiatal férfira nézek, nos szerintem neki is szüksége lenne egy kis társaságra. A munkája egyébként sem túl egyszerű, le is szívhatják rendesen… és tutira biztos vagyok benne, hogy sztahanovista. 
Mikor beleegyezik a szabad napba, én szinte már kitörő lelkesedéssel ugrok fel mellőle. Szoknyám kicsit fentebb csúszik, majd nyúlok a keze után egyből. Nem érdekel ki látja, ki mit gondol. Nagykorú vagyok, eldönthetem mit akarok, és én őt akarom! Ki akarom mozdítani a komfort zónájából és remélem sikeres leszek. 
- Na gyere! Hidd el, nem fogod megbánni! - kacsintok rá, majd rántom fel a padról egy erőteljes rántással, remélhetőleg úgy, hogy közel kerüljön hozzám, hogy megérezhessem illatát, hogy felnézhessek rá. Bírom a magas pasikat… ő pedig pont az esetem, szóval most elmegyünk valahová … mondjuk meginni egy lazító koktélt 
- Elmegyünk táncolni, és inni egy kis üdítőt… - mondom, majd ellentmondást nem tűrve kezdem vonszolni magammal