Jaden&Janna - Ismerkedjünk közelebbről!

Jaden

* Nincs persze, hogy nincs semmi rossz abban, ha valakinek nő kell, én is férfiből vagyok, vannak szükségleteim is vágyaim, de az illem azt diktálja, hogy ezt ne egy diáklányon éljem ki, akkor sem, ha ennyire iszonyatosan csábító és hívogató az egész valója. És nem is leplezi, hogy pontosan mit is akar, kétlem, hogy egyszerűen csak bekapni valamit, és aztán menne mindenki a saját dolgára. Vagy ha be is szeretne kapni valamit, akkor jó eséllyel az nem egy szelet sült borjú lenne... Aztán végül igent mondok neki, amire olyan hirtelen ránt fel, hogy egészen meglepődöm. Gyorsan még a táskám után nyúlok, újabb torokköszörülés.* 

-Nagyon sietünk úgy látom. *Bököm ki és képtelen vagyok rá, hogy ne szemléljem meg megint azokat a hosszú lábakat. Hogyan lehet valakinek ennyire hosszú lába? Vajon épp átérné vele a csípőmet? Hagyd abba Jaden Parker! Próbálom rendre utasítani magam, hogy a gondolataim ne szökjenek el olyan irányba, amit nem akarok hagyni nekik, de egyre erősebben képtelen vagyok parancsolni magamnak. Lássuk be a lány iszonyatosan hívogató, nem tudom, hogy vámpír, de ha tudnám, érteném, hogy ez még rádob egy lapáttal a külsejére és kívánatosságára.* 

-Nem fogom megbánni... remélem. *Ismétlem el a szavait kicsit. Aztán mellém szegődik, egészen közel, a kezemet sem engedi el, csak húz magával, valamiféle szórakozóhelyre indulunk. Nem is voltam még ilyen helyen itt Nellondban, valahogy nem az én stílusom. Valahogy kétlem, hogy tényleg üdítőt akar majd inni...* 

-Üdítőt? Igazából nem vagyok a legjobb táncos, de tényleg. Csak úgy csendesen szoktam lazulni. *De hülye duma, sehogyan sem szoktam lazulni. Végül elérjük hamar a célt, a pub, az alagsorban a táncparkett, szól a zene, fent pedig le lehet ülni iszogatni. Rá pillantok, nem vagyok itthon az ilyen helyeken, igazából azt sem tudom, hogy mit rendeljek magamnak. Mondjuk egy egyszerű narancslét?* 

-Hogyan tovább?

Janna

- Ne legyél ilyen nyuszi, persze hogy nem fogod megbánni! * mosolygom, csak hogy megnyugtassam, majd magamban hozzáteszem azt is, hogy ez lesz élete legjobb éjszakája. Kezét egy pillanatra sem engedem el, nehogy elszökjön, helyette inkább nagy tempóban húzom magam után. Nem lepődöm meg azon, hogy nem az a bulis fazon. Nem is tűnik annak, azonban én mégis kinéztem belőle, hogy a haverokkal annak idején nagy nőhajhászok lehettek, és el- eljártak bulizni, hogy levezessék a feszültséget. Mikor naívan megkérdezi, hogy akkor most mi is lesz, nem bírom tovább, hangosan felnevetek. A pultosra nézek, aki már visszatérő vendégként kacsint rám, majd elém tesz két absinthot és két korsó sört. Még mielőtt megszólalhatna, nyomom a kezébe az apró poharat és buzdítom annak elfogyasztására. *

- És most meg fogod kóstolni a zöld angyalt! Mert hogy így hívták a franciák… tünemény fog kirajzolódni előtted, és olyan boldogságot hoz számodra, mit még nem éreztél… * mesélek neki a löttyről, és arról inkább nem ejtek szót, hogy iszonyat erős, és hogy a sörrel együtt tökéletes lesz arra, hogy ellazuljunk. Ez a két adag pont kellő mennyiség a hosszú szexhez, és a rosszullétmentes éjszakához, valamint másnaphoz.

Mikor elveszi tőlem az apró poharat, megmutatom neki a technikát is. Kanalat veszek el egy kistányérról, melynek a közepe lyukas, majd belehelyezek egy kockacukrot. Az édességet az alkoholba mártom, a csapos miután kiemeltem belőle meg is gyújtja. *

- Karamelizálódik a cukor… * mondom magyarázva, majd segítek neki is benne, hogy az övé is kék lánggal ragyogjon. Mikor a cukor eltűnik a kanalakról, elfújom a lángocskákat, majd megemelem a poharamat és egy szuszra legurítom az egészet. *

- Huhhh… ez még mindig nagyon finom… * húzom el a számat a negró íz miatt, majd hallgatva a kisördögre, és ha a fiú is megitta az italát kiveszem azt a kezéből és közelebb hajolok hozzá. Közvetlen közelről nézem csillogó íriszét, majd letéve a poharat, lassan hajolok hozzá közelebb megízlelve ajkait, hogy vajon az övé is olyan édessé vált-e mint az enyém. Nyelvemmel végigsimítok alsó ajkán, majd játékosan harapok bele abba és szívom meg, hogy kissé feltüzeljem. Kezemmel eközben a tarkója felé tapogatózok, majd markolok bele üstökébe, és húzom magamhoz fejét, ezzel is immár teljesen egyesítve ajkainkat. Szám elnyílik, nyelvem finom táncba kezd övével, és ezt addig fogom folytatni, míg az a görcsösség ki nem szorul testéből, és míg teljesen rám nem koncentrál.. *

Jaden

*Egyelőre még mindig nem vagyok teljesen biztos abban, hogy nem fogom megbánni ezt a kis kiruccanást. Nem tudom, hogy mi lesz a vége, de attól még egy kicsit tartok tőle, hiszen a jelek, amiket küldd és a tettei nagyon is olyasmit ébresztenek fel bennem, amitől határozottan tartok. Igazából régen sem voltam túl nagy bulizó, egyébként is, amikor én fiatal voltam, még más volt a világ, nem voltak efféle szórakozóhelyek és végképp nem voltak ilyen nők. A pultos kipakolja az italokat.* 

-Gyakran jársz ide? Úgy látom már ismernek. *Mondom, bizonytalanul a fickóra pillantok. Valahogy igent olvasok ki a szeméből, biztos vagyok benne, hogy nagyon is gyakran jár ide, és az sem lepne meg, ha mindenféle pasasokkal tenné ezt. Aztán elmagyarázza, hogy mi is ez, majd megmutatja, hogyan kell meginni, és előkészíteni. Ha már itt vagyok, hülyén jönne ki ellenkezni igaz? Bizonytalanul ugyan, de kanalat ragadok és leutánzom azt, amit ő is tesz. A cukor, aztán az ital. Brutálisan égeti a torkom. Felszisszenek kicsit, hiszen egyáltalán nem vagyok ilyen erős italokhoz szokva, és ez határozottan durva.*

 -Mi... ez pontosan? *Préselem ki magamból a szavakat, de ahogy lassan az égető érzés elmúlik, átveszi a helyét az édeskés melegség, ami az egész testemet átjárja lassan. Egy ilyen kis üvegcse, hogyan képes ilyen gyorsan hatni? És még azt akarja, hogy igyam meg rá azt a korsó sört is? Nem tudom, hogy mennyire leszek képes utána kontrollt tartani magam felett. Nincs időm ezen túl hosszan gondolkodni, mert a következő pillanatban a csapos hátrébb húzódik, ő pedig már az ajkaimra is tapad. Először egy pillanatra befagyok, de nem tűnik kis pályásnak, ahogy az ajkamat simítja a nyelvével, iszonyatosan izgató, a harapás, majd szív. Az ital is dolgozni kezd bennem lassan és már nem ellenkezem neki. Viszonzom a csókot, a kezem a csípőjére téved, a másik pedig finoman a hajába túr. A vészcsengő zúg a fejemben, de ahogy a nyelve táncot jár a számban, lassan teljesen elhallgat, elnyomja a hevessége, az ital. Képtelen vagyok mást tenni, mint viszonozni, amit tesz. Azért nem vagyok kezdő, csak talán kicsit már berozsdásodtam.* 

-De hiszen... jóval idősebb vagyok... nálad. *Lehelem szinte közvetlenül a szájába, de inkább csak magamat próbálom visszatartani. Képtelen vagyok.*

Janna

- Szoktam ide járni! Fogalmazzunk úgy, hogy nagyon sok bulinak adott már helyet ez a hely, melyen én itt voltam! * kacagom fel hangosan, majd a fiút nézem. Nézem, és egyszerűen nem tudok betelni vele. Annyira helyes, és kedves.. ő a tipikus jó fiú, pont mint Kyle, és talán ezért is vonzódom hozzá annyira. Édes, ahogyan fintorog, miközben vadul nyeli a brutál erős alkoholt, és ahogy próbál kicsit feloldódni. Mindig is hittem abban, hogy egyszer, majd ha férjhez megyek egy visszafogott fickót akarok. Mert egyszer úgyis férjhez megyek, és jó lenne ha kicsit lehűtene… és nem lennék kicsapongó. Ő pont a tökéletes férj, akihez simán hozzámennék. Elvinném Los Angelesbe és egy részeg estén örök hűséget fogadnék neki… vagy Kyle-nak… és próbálnám betartani, miközben a bulimegvonás miatt az agyára mennék, és vad szexxel próbálnám kezelni a helyzetet. Isteni lenne a szexuális életük… valamelyiküknek.. * 

- Ó hát ez egy francia ital, ánizs és fehér ürömfű a fő alkotó eleme, és pont ezek miatt ilyen mentolos. Olyan, mintha negrót ennél. Magas az alkohol foka, és először nagyon éget, aztán viszont kellemes melegséggel járja át a torkodat, kiűzi a bacikat, és édessé teszi az szádat… * mondom, majd egy pillanat alatt döntök. Ajkára hajolok, rátapadok, és érzem, hogy mennyire vonakodik. Tétova mozdulattal simít végig rajtam, majd mikor kicsókolom belőle az ellenállást, hosszú hajamba túr és csípőmnél szorít magához szorosan. Nem csinálja rosszul, sőt, kifejezetten kellemes érzés, ahogy nyelve a számban táncot jár az enyémmel. Érzem illatát, szívének lüktetését, és a csók közben szemem egy pillanatra nyaki ütőerére tapad. Hiszen mennyire jó is lenne megízlelni édes, sötétvörös vérét, hogy vajon az is annyira kívánatos – e mint a teste, mint a lénye és valója. Lassan hunyom le szemem, és próbálok másra koncentrálni. Hála az égnek nem nehéz, ugyanis ujjai finoman simogatnak, én pedig elvesztem a fejem. *

- Én nem talállak öregnek, és nagykorú vagyok, szabadon döntök, hogy kit akarok… Téged akarlak! * válok el egy pillanatra tőle, majd egy hosszabb szemkontaktus után megfogom a kezét, és magam után vonszolom… hogy megmutassam a mosdókat. Hosszú folyosón sietünk végig, majd berángatom a női mosdóba. Hála az égnek nincs benn senki, és az ajtó is kulcsra zárható. A falakat óriási tükör fedi, én pedig ettől még jobban beindulok. Vajon milyen lehet látni magam közben? Vajon felizgat? 

A fiúra nézek, majd erősen nekilököm a falnak. Na nem úgy, hogy fájjon neki, csak annyira, hogy lássa ki a főnök, ki fog irányítani. Legalább is az elején… 

Vadul esek neki ajkának, nyelvemet vadul járatom ki és be, miközben ujjaimmal közben már a mellkasát simogatom. Ingét egy pillanat alatt tépem le róla, majd mikor a csupasz mellkasához érek, lágyan karcolgatom meg bőrét körmeimmel. Mikor ott végeztem, ujjaim fenekére csúsznak és úgy markolok bele a feszes hátsóba, mint a férfiak a nőkébe. Imádom a férfiak ezen testrészét… fétis lenne? Kit érdekel! *

- Vedd le a nadrágodat! * suttogom ajkába, majd kedvesen rámosolygok. Milyen jó lenne, ha ebből nem csak egyszeri alkalom lenne és nem gondolna erre szégyenként… *

Jaden

- Igen, ebben teljesen biztos voltam. *Bólintok egyet futólag, hiszen látszott rajta, hogy nagyon is otthonosan érzi magát. A csapos pontosan tudta, hogy mit adjon neki és az italokhoz is nagyon ért. Egyáltalán nem lepődnék meg, ha viszonylag gyakran, akár heti rendszerességgel járna ide és biztos, hogy nem ritkán távozik mindenféle pasasokkal. Nem tudom, valahogy soha sem voltam ennyire laza, fiatal koromban sem, azt hiszem hogy ehhez ilyennek kell lenni. Most is rendkívül nehezen oldódom fel, de láthatóan tisztában van vele, hogy a magamfajtákkal hogyan kell bánni. Fogalmam sincs róla, hogy hol járhatnak a gondolatai, de talán jobb is így, a szavai és a tettei és elég erősen érzéseket váltanak ki belőlem, nem hogy még mást is tudjak. Elmondja végül, hogy miféle italt iszunk, én pedig nem lepődöm meg, hogy ennyire ért hozzá.*

- Igen, tényleg hasonló, mint a negró, kicsit mentolos és keserű, de mégis édes... és nagyon éget. *Még mindig kissé reszelős a hangom az ital miatt, brutálisan erős szó se róla, és egyáltalán nem vagyok hozzászokva semmi ilyesmihez. Esetleg egy-egy pohár bor néha esténként, vagy ünnepekkor pezsgő, de igazából még keményebb alkoholt nem is nagyon ittam. Így nem meglepő, hogy hamar eléri a hatást. És már nincs megállás, a cseppnyi ellenállást is hamar lebontja a ital, én pedig lassan felengedek és nem tudok ellenállni a lány... a nő csábításának. Jesszus, hogyan fogok ezek után tükörbe nézni? Persze, ő nyomult rám, de nem szabadott volna hagynom igaz? Bár végülis felnőtt, vannak saját döntései, és jó eséllyel nem én vagyok neki az egyetlen, akire ilyen erővel támadt, tehát nem kéne magam e miatt furcsán éreznem. Dulakodnak bennem az érzések, de közben sem tudok ellenállni. Szorosan magamhoz vonom, húzom a csípőjét, nyelvünk heves táncot jár. Az ajkai annyira édes, és puha, a bőre selymes és különlegesen hűvös is. Finoman meghúzom a haját, nem úgy, hogy fájjon, csak érzékien. Imádom a hosszú női hajat, soha sem voltam oda azért, ha valakinek rövidre van vágva, egy hölgy nőiességét nagyon is a haja adja meg. A szavai végképp a mélybe taszítanak. Nem fog megállni egy csóknál, ebben már biztos vagyok.*

- Épp engem? Pedig itt bárkit könnyen megkaphatnál... *Nyögöm, de már képtelen vagyok neki nemet mondani. Újra elkapja a kezem, miután egyszerűen elvesztem a szemeiben, majd maga után húz...a mosdóba. A zár halkan kattan mögöttünk, a helyiség pedig tele van tükrökkel. Hagyományos, egyszerű lélek vagyok, az ágy híve, de egy ilyen helyen nem sok ilyesmit tartanak, így nem meglepő, ha ilyen helyen kötünk ki, de egy kicsit azért mégis meg vagyok zavarodva. Ez nem én vagyok, bizonyára csak az ital teszi ezt. A falnak taszít, furcsán erős ahhoz képes, hogy nőről van szó. Az érintése az eddigi csókjai teljesen felhevítenek. Már az sem érdekel, hogy szó szerint letépi rólam az inget, megremegek, amikor a körmeivel szánt végig a mellkasomon, aztán a hátsómba markol. Mennyire akaratos jesszusom! A combja alá nyúlok, és rámarkolva húzom fel azt az oldalamhoz. A szoknya teljesen felcsúszik a derekához. Mennyire csábítóan hosszúak a lábai! A szavai parancsként szólalnak meg, és én nem mondok nekem. Készen állok már, annyira felhevített, a férfiasságom ki akar szabadulni a börtönből, amibe a nadrágom zárta és máshová akar jutni. Hogyan veszíthetem el ennyire a fejem egy lány miatt? Engedelmeskedem, és egy pillanat alatt lent van rólam a nadrág, de az alsómat még magamon tartom. Hangosan zihálok, és most én lököm előre. Az egyik csukott ajtónak döntöm, és egy pillanat alatt lekapom róla a felsőt, pattintom ki a melltartóját is. Hamvas és friss... és milyen hűvös.*

- Hideg a bőröd... *Lehelem, de nem gondolok bele mélyebben. Hátam mögött a tükör, tökéletesen láthatja az egész bőrfelületet beborító szárny formájú tetoválást. Biztosan arra gondol majd, hogy mégis csak valamiféle laza illető vagyok, pedig ez csak praktikus okokból van rajtam. A nyakára hajolok, lassan nyalom végig, az egyik kezem továbbra is a combja alatt, a bugyiján és az én alsómon keresztül feszülünk egymásnak, a másik kezem pedig finoman masszírozni kezdi a mellét.* 

-Hihetetlen... vagy... *Egy pillanatra szólalok csak meg, épp amíg levegőt veszek. Tökéletesen magával ragad.*

Janna

* Tizenhat éves voltam, mikor arra a döntésre jutottam, hogy a saját magam életét akarom élni. Nem, nem volt baj a szüleimmel, viszonylag harmonikus család voltunk mi, csak én valahogy másra vágytam. Akartam a nagybetűs életet, és azt, hogy mindig olyan független legyek, mint a Nezabarban. Nem sokat teketóriáztam hát, felnőttként kezdtem viselkedni. Eldöntöttem mit is szeretnék magammal kezdeni a későbbiekben, és megtiltottam a szüleimnek, hogy pénzzel támogassanak. Sosem felejtem el, mikor anyám könnyektől csillogó szemekkel rám nézett és büszkén magához ölelt. Számára ez fontos volt, hiszen az én tanulmányaimra, és arra, hogy legyen mit ennem, felvennem, iszonyatosan sokat költött. Már évek óta szeretett volna elmenni valahová, így pedig én megteremtettem számára a lehetőséget. Talán attól a naptól lett a kapcsolatunk még erősebb, és én attól a pillanattól tekintek magamra teljes értékű nőként. Soha nem volt bajom a férfiakkal, már ekkor sem. Volt egy nagy szerelmem, akit mindennél jobban szerettem, és akinek köszönhető, hogy 17 évesen átváltoztam. Hát nem maradtunk együtt! Kihűlt a kapcsolatunk, én pedig eldöntöttem, hogy jó ideig nem is akarok másikat. Élvezni akarom az életet, azt hogy független vagyok, hogy kívánatos. Már több mint 1 éve nem állapodtam meg senki mellett. Egyszer majd szeretnék, de ahhoz az kell, hogy igazán nőként tiszteljenek, és elfogadják, hogy én független és szabad vagyok. Hogy nem szeretem ha korlátok közé szorítanak. Talán pont ezért is vagyok ennyire szexuálisan túlfűtött. Kíváncsi vagyok, és most megtehetem, hogy az legyek, hiszen nem tartozom számadással senkinek sem. Még akkor sem, ha igazán csábító férfiakat is tudok felszedni, olyanokat, mint Ő.* 

- Tetszel, vonzó vagy, szépen csillog a szemed, az illatod bódító, kedves vagy, miért keresnék mást? A korombeliek nem ilyen kifinomultak és férfiasak! * nézek rá csillogó szemekkel. Egy percig telt ajkait fixírozom, melyeket percekkel ezelőtt csókoltam, szívtam, haraptam duzzadtra, és nem is értem, miért teszi fel ezt a kérdést! Vagyis, de. Szerintem nem túl nagy az önbizalma, és én ezt tényleg nem is értem. Annyira vonzó férfi, és komolyan úgy gondolom, hogy lányok hosszú sorának kellene az irodája előtt ácsorognia! Lesniük kellene minden kívánságát, és udvarolniuk kellene, álbetegséget kitalálni, csak hogy egy pillantást is vethessenek rá, finom arcélére, egyenes orrára, mosolygós ajkára. Ujjaimmal a hajába túrok, majd egy könnyed mosoly után megfogom a kezét, és húzom magam után egy olyan helyre, ahol csak ketten lehetünk. Nem akarom a pultnál a magamévá tenni, nem akarom, hogy kíváncsi szemek figyeljék hogyan éled fel bennem a vágy még ennél is jobban. Hosszú folyosón vezetem végig, melynek a végén, már-már rohanok, és közben hangosan kacarászok. Követ engem, nem ellenkezik, így pedig már tudom, hogy ő is pontosan annyira akar engem. Már csak azt kellene kivernem a fejéből, hogy helytelen dolgot művel. Nem vagyok a diákja, nem az orvosom, úgyhogy a kettőnk közötti kapcsolat nem veszélyezteti sem a munkáját, sem semmijét. Nagykorú vagyok, így liliomot sem tipor, ez a kapcsolat teljesen egészséges. A korkülönbség pedig nem olyan óriási, hogy ezért lelkiismeret furdalása legyen. Vagyis nem kellene annak lennie... Miután a női mosdóba érkezünk, gyorsan betuszkolom, majd zárom kulcsra az ajtót magunk mögött. Egy határozott mozdulattal lököm neki a falnak, és állok elé. Kezem önálló életre kel, simogatom mindenhol, majd tépem le az ingét. Az anyag nem szakad, viszont a gombok röpködnek, melyeket ha végeztünk simán vissza lehet varázsolni. Libabőr száguld végig a testemen, ahogy a keze hozzámér, majd csókolom úgy, mintha a világnak vége lenne pillanatokon belül. Nyelvem az övével játszik, ízlelem szájának minden apró kis zugát, és azt érzem, hogy nem tudok vele betelni talán soha. Óriási kijelentés ez, azonban tényleg így gondolom. Lehet hogy már régen volt nővel, azonban nem tapasztalatlan, és minden egyes érintésével úgy játszik a testemmel, mintha az egy csodálatos hangszer lenne. Persze közben én sem fogom vissza magam, ujjaim mellkasát cirógatják, majd térnek át a formás fenékre, melybe olyan jól esik belemarkolni. Kérésemre hamar lekapja magáról a nadrágot, én pedig közben leszedem az ingjét is. Alsója marad csak rajta, és ez még inkább beindít. Kezemmel kényes helyeken simogatok, majd mikor elkap és az ajtónak lök hagyom hogy megszabadítson a felsőmtől. Mellkasom szabaddá válik, mellbimbóm fájón keményedik meg és már csak arra vár, hogy végre hozzáérjen, csókoljon. Ölelése és csókjai közben letolom a szoknyámat, majd a bugyimat is vele együtt, immár meztelenül ácsorgok előtte és próbálom magam kiszabadítani öleléséből. Ha sikerül, akkor sietősen térdelek le, szabadítom ki férfiasságát, és részesítem örömben úgy, ahogy talán még soha nem érezte. * - Hideg volt a csempe, és kissé lehűtötte. *suttogom, majd állok fel és karolom át a nyakát. Csak az ölébe kell vennie és én máris készen állok! Lopott pillantást vetek a tükörképünkre válla felett, és nézem a csodás tetoválást a hátán. Ujjammal lágyan végigsimítom, majd szám mosolyra szalad. * 

- Nocsak, egy tetoválás! Mégsem vagy olyan jó fiú valójában. * vigyorgom, majd csókolom meg száját és húzom magamhoz még közelebb.*

Jaden

*Igen, azt hiszem nem valami nagy az önbizalmam. Igazság szerint soha sem voltam nagyra magammal. Vagyok, ami vagyok, fél-angyal, tisztában valamelyest azzal, hogy ez a lét jelent bizonyos pozitív kisugárzást, amit általában az emberek tudtukon kívül észre is vesznek. Talán ezért végezhetem azt a munkát, ami, könnyebben nyílnak meg nekem, mondják el a gondjaikat, bajaikat, és éppen azért érdekelnek annyira az emberek, mert sok időt töltöttem angyalok között még gyerekként. Végülis félig ember vagyok, bár sohasem ismertem az anyámat, nem tudtam sokáig, hogy milyen is egyszerű rövid életű halandónak lenni, de azért érdeklődtem mindig annyit az emberek iránt, hogy tudjam ezeket. Az elbeszéléseik, a gondjaik átérzésével egy kicsit én magam is közelebb kerülhetek ehhez az egyszerűbb léthez, ahol az, ami vagy nem jelent semmiféle kötelezettséget, elvárást. Fél-angyalnak lenni soha sem egyszerű, hiszen igazán nem tartozol sehová, vannak olyanok, akiket ez keserűvé tesz, de olyanok is, mint én, akik egy kicsit talán megtörnek a súly alatt, és végül egyszerűen elfogadva azt békésen élik életüket csak úgy, ahogy megadatott. Nem vágytam soha sem többre, arra hogy ember legyek, vagy angyal, végülis jó ez a köztes állapot. Az apám viszonylag rendes fickó, az anyám pedig az elbeszélései alapján csodálatos, kedves és bájos volt, nem bánom, hogy mindkettejükből van bennem egy kevés. A szavai hallatán elmosolyodom kicsit.*

 -Igazából te sem panaszkodhatsz, bár azt hiszem ezzel tökéletesen tisztában vagy. *Úgy látom, velem ellentétben ő tudja, hogy mire képes, hogy mik az előnyei és ezt ki is használja. A bárban is nem egy férfi tekintete rajta csüngött, azt hiszem sokan szívesen helyet cseréltek volna velem, hogy az ő ajkaikat kényeztesse a sajátjával, arról nem is beszélve ami még hátra van. Megyek hát vele a mosdó felé, tombol bennem a vágy, az adrenalin és persze az édes alkohol, amit megitatott velem. A korkülönbség pedig... nincs tisztában vele, hogy pontosan mennyi idős vagyok, talán harmincnak ha néz, akadt már olyan is, aki ennél fiatalabbnak tippelt. Pedig ez a közelében sem jár valós koromnak. Kattan a zár, ő pedig ezek után úgy kapaszkodik belém, mintha valamiféle éltető forrás lennék számára, mintha csak képtelen lenne elszakadni tőlem. A szívem talán még soha nem zakatolt ilyen erővel, hiszen még soha nem akart senki ennyire. Voltam már szerelmes persze, ennyi év alatt erre is került már sor, de ez egészen más. Szín tiszta vágy, túlfűtött erotika, heves éhség, minden keveredik és cseppet sem mondható benne semmi visszafogottnak, vagy békésnek. Egyre erősebben érzem, hogy be akarok telni vele teljesen, mélyen, hogy örökké emlékezzek majd rá. Az ingem hamar lekerül és én is megszabadítom őt a felsőjétől. Fiatal, szinte még hamvas, és hogy mennyire feszesek és csodálatosak a mellei. Alig tudok betelni vele, egy pillanatra tolom csak el magam tőle, hogy megszemlélhessem.* 

-Hogy lehetsz ennyire tökéletesen szép? *Suttogom, a kezem finoman masszírozza azokat a csodálatos kebleket, a bimbók már egészen kemények, finoman fogom őket az ujjaim közé, kicsit megszorítom, csak épp annyira, ami kéjesen fájdalmas. A következő pillanatban pedig már minden lekerül róla és engem is megszabadít az utolsó ruhadarabtól is. Amikor letérdel már előre zihálok és hangosan nyögök fel, amikor ott érint meg. Azok a puha ajkak az előbb még az én ajkaimat kényeztették. Előre dőlök és erősen rámarkolok az ajtónak, aminek eddig őt döntöttem.* 

-Jesszus! *Nyögöm, nem érdekel, hogy bárki meghallhatja, aki esetleg a közelben jár. Kizárok most mindent, azt hiszem azt sem hallanám meg, ha valaki kopogtatna, annyira zakatol a fejem. Nem is várom meg, amíg magától felemelkedik, annyira akarom már, és nem szeretném elsietni, benne akarom, hogy elérjek a célig. Átkarolja a nyakam, én pedig újra az ajkaira tapadok. Még mindig édes a cukortól, vagy talán ő maga ennyire édes? Oldalról a combjai alá nyúlok, könnyedén emelem meg. Mégis csak afféle harcos vagyok, ez a fajtámból adódik, nem vagyok kifejezetten gyenge. Pár lépés vagy, az egyik csap szélére ültetem fel.* 

-Az nem... tetoválás. *Lihegem fátyolos szemekkel, és nem bírom tovább. Azt akarom, hogy a testem minden egyes porcikája érezze ezt, a szárnyaim pedig el vannak rejtve, amit már nem bírok. Nem tudom irányítani a gondolataimat, így aztán egyszerűen eltűnik hátamról a festék és kipattannak a méretes szürke szárnyak. Teljes valójukban szétfeszítem őket, miközben újra a szájáért tapogatózom. Finoman ráharapok az alsó ajkára, majd megszorítom kicsit a combját és belé hatolok. Nem régen ott a padon... nem gondoltam volna, hogy eddig képes leszek elmenni. Hogy lehet valaki ennyire brutálisan csábító, létezik férfi, aki képes lenne ellenállni neki. Nincs benne semmi visszafogottság, és bennem is feloldott minden létező gátlást. Már olyannyira feltüzelt, hogy a csók is rövid ideig tart, hiszen nem tudnám közben kapkodni a levegőt. Minden porcikám bizsereg, teljesen magával ragad a pillanat, szorosan ölelem magamhoz, amíg végül mindketten el nem jutunk a csúcsra. Még pár pillanat, amíg képes vagyok megmoccanni, és elszakadni tőle. Újra megcsókolom, most csak röviden, finoman.*

 -Mit hoztál ki belőlem...? *Legszívesebben elfeküdnék vele, de itt nincs ágy, ahol megtehetnénk. Majdhogynem remeg a lábam, mégis rá kell vennem magam lassan, hogy felöltözzek. Kínzás!*

Janna

* Szíve hevesen ver, én pedig csak átadom magam az érzéseknek. Nem igazán bírom kontrollálni a tetteimet. Már-már vadul érintem meg testét, és húzom végig körmeimet finom bőrén. Néhol meg-megkarmolom, ezzel is vöröslő csíkot húzva a bőrére, hol pedig finoman játszadozom a göndörödő szőrszálakkal, kifejezetten nagy figyelmet fordítva a köldökénél lévőre, mely nyílegyenesen mutat kényes, és annál inkább erogénebb tájak felé. Ujjaimmal meglazítom alsójának szélét, majd húzom le finoman lábaim. Férfiasságát látva elégedetten felmorranok, majd csókolom, akár csak ajkait csókolnám. Szívok és harapok ezáltal is vágyát növelve, és közben érzem, én is mindennél jobban vágyom rá. Lassan felemelkedem, majd mikor a csapra tesz, elmosolyodom. Imádom, ha egy férfiban van erő, és képes úgy pakolászni, mint egy babát. Talán ettől is még inkább nőnek érzem magam, és bizsergető érzéssel tölt el. Egy férfi legyen férfi, legyen határozott, ez pedig még inkább felkorbácsol, hogy végre kicsit ő is kezdeményez. Legyen önző, tegyen a magáévá, most , itt, azonnal! 

Ujjaimmal a tetoválást simogatom, majd zihálása után nem kicsit meglepődöm, mikor ezüstszürke szárnyak terítenek be. Még jó, hogy nincs itt senki, félő, hogy el sem férne már ebben a kis helységben, ugyanis szárnyának fesztávja nem csekély. Önkéntelenül nyúlok hát tollai után, tapintva a pihéket is, hogy még inkább örömet okozhassak, és csak reménykedve abban, hogy számára ez is ugyanolyan érzékeny… és hogy igaz a mendemonda. Közben megtalálom ajkát, rövid, ám annál követelőzőbb csókot adok neki, majd kintebb csúszok, egészen addig, míg végre elérem testét. Egyetlen határozott mozdulattal egyesíti testünket, én pedig hangosan felnyögök. Ahogy ki-be jár a testemben szemem lecsukódik, ajkaim közül pedig hangos sóhajok törnek fel. Testünk üteme a legtökéletesebb gyönyör forrása, így eléggé hamar eljutok arra a bizonyos csúcsra, melyre már oly régóta készülök. Talán túl hangos is vagyok, talán kissé erősen vájom bele körmeimet a vállába… mindenesetre nem szándékosan okozok neki sérülést. Vér nem folyik, viszont az biztos, hogy apró lila véraláfutások láttán soha nem fogja elfelejteni ezt a délutánt. 

Miután az utolsó remegés is lecsendesedik a testemben, elengedem őt. Lassú mozdulatokkal keresem a bugyimat, és komolyan, most én is nagyon értékelnék egy ágyat. Számon óriási vigyor terül szét, mely neki köszönhető. Tudom nem volt ez a helyszín túl tökéletes, azonban maradandó élmény az biztos. 

Öltözés közben ránézek, majd szavai hallatán felkacagok. Olyan az egész helyzet, mintha én rontottam volna meg, mintha én lennék a boszorkány, aki csak úgy kellemetlen helyzetbe keveri a főhőst a mesében. Én nem akarok kellemetlen helyzetet, épp azt akarom, hogy könnyebb legyen a számára, hogy kiegyensúlyozottabb legyen, és nyugodtabb. Most már talán kicsit elégedett, bár sejtem, ehhez azért még szükség lenne pár alkalomra, vagy épp egy következő menetre. *

- A legjobbat! Na és hogy érzed magad? * kérdezem, majd egy szál bugyiban sétálok elé ujjaimmal finoman érintem meg kulcscsontját, szárnyának tövét. Közelebb hajolok, lágyan csókolom meg ajkát, most ízlelni szeretném, hosszan és érzékien… és azt sem bánnám, ha mindezt addig csinálhatnám, míg újra fel nem lángol benne a kéj. Tudom a helyszín nem túl tökéletes, azonban itt legalább ketten vagyunk.

Kezem kissé elkalandozik, majd ha nem kapja el azt, akkor ismét simogatni kezdem. Néha túl falánk vagyok, mintha csak rólam mintázták volna az egyik főbűnt. Nagyot sóhajtok, majd kicsit hátrébb lépek. Számat elhúzom, majd komolyan nézek rá. *

- Ne gondold, hogy csak egy estére kihasználtalak. Jófej vagy, szívesen megismernélek, szóval akár beszélgethetnénk is. Most már annyira nem hajt a vérem, hogy magamba fogadjalak. Vagyis de… jó lenne újra… és újra… de kicsit még tudok a testemnek parancsolni. * mondom mosolyogva, majd kezemmel megsimogatom az arcát , majd a többi cuccomat kezdem magamra rángatni. *

- Akár hozzád is mehetnénk… már persze ha nincs ellenedre… * vonom meg a vállam. Hátha nem erőltetem magam rá túlságosan… *

Jaden

*Halkan felszisszenek, hiszen a megszokottnál is érzékenyebb most a bőröm, ő pedig erősen vájja bele a körmeit, nyomot hagyva rajtam jópár napra. A simogatása, a csókjai, minden egyes mozdulata olyan mélyen nyugvó vágyat hoz bennem felszínre, amit régen, vagy talán még igazán soha sem éreztem. Néhány pillanatban már-már úgy érzem, hogy annyira szétfeszíti a testem ez a túláradó vágy, hogy képtelen vagyok elviselni. Olyan határokat feszeget, amik már nem sokáig bírják, mint ahogyan én sem a kényeztetést, amiben részesít. Így nem csoda, ha előtérbe lépek és a csapra ültetem. Tökéletesen tudja, hogy mi kell egy férfinak, minden mozdulata erről árulkodok, aztán előre is csúszik, én pedig erősen szorítom formás combjait, amíg megteszem azt, amire vár és amire már én is annyira áhítozom. Nem bírom már kontrollálni a testem, a szárnyaim is szabad utat törnek maguknak, látom az arcán, hogy meglepődik. Minden bizonnyal egyszerű embernek hitt, vágytam már rá, hogy az legyek. És mintha csak tudná, hogy mi az, ami még erősebb mozdulatokra késztet, a szárnyamat is kezelésbe veszi, érzékeny tövét, a belső részeket simogatja, én pedig egyre hevesebben teszem őt a magamévá. Valamiféle mélyen szunnyadó állati erőt szakít fel bennem minden egyes apró mozdulatával. Közösen érjük el végül a gyönyör kapuját és lépünk át rajta együtt. Lassan távozom belőle és elszakadunk. Határozottan nehezemre esik, hogy megmozduljak, vagy hogy a ruháimat keressem meg és felöltözzek. Legszívesebben elfeküdnék egy puha ágyban és még szuszognék egy ideig, megvárnám, amíg a szívverésem végre normál állapotig lassul, mert egyelőre még nagyon nehezen sikerül ezt elérnem. Úgy látom azért ő is nehezen szedi össze magát, ami valahol megnyugtató. Csak nem rozsdásodtam még be olyan vészesen. A széles vigyor láttán elmosolyodom, és csak nézem csodás testét, miközben öltözködik. Én még nem tudtam rávenni magam, egyelőre csak a csapnak dőlve nézem, a szárnyaimat leengedtem, de még nem volt arra sem erőm, hogy újra eltüntessem őket. A válasza hallatán már majdnem elnevetem magam, de végül csak szélesedik a mosolyom.*

-A legjobbat? Inkább valamiféle még számomra is ismeretlen erőt, de... egyáltalán nem rosszat. Jól vagyok, mit jól... fantasztikusan, de brutálisan fáradtan is! *Hát igen, szó se róla, durvább volt ez, mint egy kiadós edzés, hiszen minden egyes érzékemet és porcikámat teljesen magammal ragadta. Újra végigmérem a testét, ahogy közelít hozzám, viszonzom a csókot. Valahogy olyan tökéletes lezárás ezután az felemelő egyesülés után. Aztán a keze újra elindul, simogat, lassan, a szívverésem pedig újra megindul. Elkapom a kezét.*

-Nem bírom ki megint... ilyen hamar... *Lehelem. Kívánom nagyon is, de brutálisan elfáradtam, nem tudom, hogy a következő menetet hogyan bírnám ki, vagy hogy után milyen módon jutnék vissza a kúriába. Aztán végül csak hátrébb húzódik és öltözködni kezd. Mostmár én is ellököm magam a csaptól és követem a példáját. A szavaira is figyelek közben, és jóleső érzéssel tölt el, bár nem is tudom, hirtelen még attól sem akadnék ki, ha csak egy estére kellettem volna neki. Persze azért így sokkal jobb a helyzet. Elmosolyodom kicsit, miközben felhúzom a zippzárt, és pillanatok alatt javítom meg az inget. Mostmár eltűnnek a szárnyak is, hogy rendesen feltudjak öltözni.* 

-Én is szívesen megismernélek, bár nem is tudom, miből gondolod, hogy jófej vagyok. *Hiszen még nem igazán ismer, alig beszélgettünk pár szót, mielőtt totálisan lerohant. A szavai még most is olyan nyíltak, amin egy kicsit meglepődöm, bár ezek után már teljesen hülyeség.* 

-Újra és... újra? Mindenkivel így viselkedsz ? *Bukik ki belőlem a kérdés. Nem is tudom, nem szeretek kirírni, vagy különleges lenni, de ez inkább az általánosságra érvényes, és nem egy nőre. A finom érintés, amivel az arcomat simítja végig az eddigiekhez képest eszméletlenül gyöngéd és finom. Belesimulok az érintésbe, miután az utolsó gombot is bezárom.*

-Hozzám? Ma már nem kell menned dolgozni? *Hirtelen el is felejtem, hogy mi volt a dolgom. Végülis... várhat.* 

-Az irodám mögött van a lakrészem a kúriában. Esetleg vihetnénk valamit enni, megéheztem. *Nem csoda, elég sok kalóriát égetett el ez a kis testmozgás.*